Mindenszentek ünnepe

 Ezt a szép ünnepnapot sokan sajnos összekeverik halottak napjával. Ilyenkor nem csak a mi saját elhunytjainkra emlékezünk, hanem sokkal többre. A mindenszentek ünnepe egy örömünnep. Azokat a szenteket - minden szentet ünnepeljük –, akik eljutattak életük, és minden emberi élet végső céljára, az örök boldogságra, Isten örök Országába. Ők is az Egyház tagjai. Az Egyház ugyanis nemcsak a földön élő valóság, pláne nem csak az egyházi vezetőkből áll, hanem három része van.

Az első része az úgynevezett küzdő Egyház. Ez a tulajdonképpeni földi Egyház. Küzdőnek nevezzük, mert mi itt a földi életben küzdünk az ördög cselvetései, a bűnök és az élet számtalan vihara között, hogy az örök életre juthassunk. A szentmisében az átváltoztatás után is az eucharisztikus imádságban imádkozunk a küzdő Egyházért, s tulajdonképpen saját magunkért:

 Az Egyház másik része a szenvedő Egyház. Ezt az Egyházat a tisztítóhelyen szenvedők alkotják. Ők is az örök élet részesei már, hiszen a tisztítóhely után Isten Országába jutnak, csak még vezekelniük kell bűneikért. Érettük az eucharisztikus imádságban így imádkozunk:

„Elhunyt testvéreinket pedig és mindazokat, akik a te kegyelmedben költöztek el ebből a világból, fogadd be jóságosan országodba.”

Az Egyház harmadik része a megdicsőült Egyház. Ezt a szentek alkotják, akik eljutottak már Isten örök Országába. Az ő közbenjárásukért is imádkozunk az eucharisztikus imádságban:

„Ő tegyen minket neked szentelt örök áldozattá, hogy elnyerhessük az örökséget választottaiddal: elsősorban Isten Anyjával, a Boldogságos Szűz Máriával, szent apostolaiddal, a dicsőséges vértanúkkal, és minden szenttel együtt. Az ő közbenjárásukban bízva reméljük, hogy mindenkor megsegítesz minket.”

Az Egyháznak ez a három szintje szüntelen élő kapcsolatban van egymással. A küzdő és a megdicsőült Egyház szüntelen könyörög a szenvedő Egyházért, hogy a tisztítótűz ideigtartó büntetésétől mihamarabb megszabaduljanak. A megdicsőült Egyház pedig - a szentek - közbenjárnak értünk.

A mai nap az ünneplés napja. Azokra az emberekre emlékezünk, akik megmutatták az utat, hogy igenis el lehet jutni az örök életre a Krisztus által meghirdetett élettel, s valójában azt hirdetik, hogy a halál után van folytatás; sokkal szebb, mint amire valaha álmainkban is gondolni mernénk. Ha csak a hegyek csodálatosságát, a virágok egyszerű szépségét tekintjük, mennyivel csodálatosabb és szebb az, aki mindezt teremtette, alkotta.

A mai ünnep üzenete pedig az, hogy szenteknek kell lennünk, hogy eljussunk Isten örök Országába. Szentekké kell válnunk ehhez a nagy célhoz. És ez mindenkinek szól. Mindannyian válhatunk szentté, bár lehet, hogy ha belegondolunk, akkor meghőkölve taszítjuk vissza magunktól, saját magunk bűnösségét látva ezt a hatalmas meghívást.

Úgy gondoljuk, hogy az életszentség a papoknak és a szerzeteseknek van fenntartva, akik egész életüket Istenre, Isten látványos szolgálatára szentelték. A megkereszteltek többségének, akik a világ dolgaival vannak elfoglalva, ebben nem lehet részük. 
Ez egy óriási tévedés. Pedig ők is ugyanolyan emberek. És az életszentségre minden megkeresztelt ember meg van hívva - legyen az pap, vagy egyszerű kétkezi munkás. Nemcsak a papok, szerzetesek lehetnek tehát szentek, - sőt -, hanem számunkra névtelen keresztények milliói, akik azonban nem névtelenek Isten előtt, mert csendesen és hűségesen élték keresztény hitüket. Hiszen hallottuk az olvasmányban: az üdvözültek seregének száma megszámlálhatatlan.

Bátorság! Merjünk belevágni ebbe a hatalmas és fantasztikus feladatba, hogy mi is lehetünk tehát szentek, sőt szenteknek kell, hogy legyünk, máskülönben nem jutunk el Isten örök országába. Ebben példaképeink és segítőink a szentek. Példaképeink azok, akiknek életét feljegyezték, s az Egyház biztos módon tartja számon őket az üdvözültek között. Segítőink, mert közbenjárásukkal segítenek minket, a küzdő Egyházat az élet rögös útján. Ehhez egy nagyon fontos dolog szükséges, hogy az egységet a küzdő és a megdicsőült egyház között, akiket ma ünneplünk legfőképpen – folyamatosan tartsuk fenn, kérjük a közbenjárásukat értünk szüntelen. Hiszen Isten előtt a legfontosabb, a mi szabad akaratunk által, hova is teszed le életed, kinek a kezébe. Merj Szent lenni, mert ez a te hivatásod!

(Utolsó Vacsora Római Katolikus plébánia)

Elmélkedés halottak napjára